Ring~ring~
Nagy nehezen kikapcsoltam
az ébresztőt, miközben az időt megnéztem, ami reggel hét órát mutatott. Az
ablakon kinézve megállapítottam, hogy jó idő volt, ezért könnyed ruhát magamra
öltve elindultam az új iskolámba. Nem túl rég, ma egy hete költöztünk az ország
fővárosába, Szöulba a legjobb barátnőmmel, Jiaval. Egyéb okok miatt csak két különálló
albérletet kaptunk egymástól nem messze, de még így is az iskola közelében.
Az iskolához érve Jia
már toporogva várt rám, így szólva:
̶
Hey, Im Jin hol voltál ennyi ideig? 10
perce már rád várok…
̶
Tudom, tudom… Ne haragudj! – mondtam
sajnálkozva.
̶
Már megint elaludtál? – kérdezte
barátnőm nevetve, nem meglepődve szokásos késésemen, válaszul csak bólintottam
egyet.
̶
Na, gyere, menjünk be együtt! – mondta
Jia az arcán lévő bájos vigyorával.
Ez
volt az első napunk az új suliban. Jiaval nem egy osztályba járunk, mivel ő egy
évvel idősebb volt, így a folyósóra érkezve szétváltak útjaink. Az én
osztálytermem a hosszú folyosó bal oldalán húzódó első terem volt. Amikor
odaértem elé, a terem ajtaja csukva volt, halkan bekopogtam rajta és beléptem.
Az osztályfőnök mosolyogva rám nézett és kérte, hogy mutatkozzak be az
osztálytársaimnak.
̶
Sziasztok! Im Jin Ah vagyok, de szólíthattok Nana-nak is és egy hete
költöztem ide – mondtam kicsit szégyenlősen, szende mosollyal az arcomon.
̶
Rendben Im Jin, kérlek, foglalj helyet
középen hátul az utolsó padsorban – mondta az osztályfőnök.
A
pad jelenleg üres volt, ezért jobban éreztem magam, hogy nem kell egy idegen
ember mellett ülnöm. Ahogy ezen gondolkodtam, egy pár perc múlva megérkezett az
osztályba egy körülbelül 180 cm magas, fekete hajú, szélesen vigyorgó srác és
egyenest mellém ült le.
̶
Szia, a nevem Jeon Jungkook! Örülök a
találkozásnak! - mondta, majd nyújtotta kezét felém.
̶
Szia, én Im Jin Ah vagyok – mondtam
csalódottan, de mosolyogva, hogy na mégis lesz egy padtársam…
Egész
nap láttam, hogy az órákon és szünetekben végig engem nézett fél szemmel, de én
úgy tettem mintha észre sem vettem volna, teljesen figyelmen kívül hagytam a
jelenlétét. A nap végén, a suliból kimenet éreztem, hogy valaki hátulról követ
és elkapta az alkaromat. Megijedve gyorsan hátra néztem és megállapítottam,
hogy a padtársam, Jungkook az.
